- Fen�be! – d�lt h�tra Jo behunyt szemmel �s �k�lbe szor�tott k�zzel.
- Csak nem meg zavartunk valamit? – k�rdezte M�x.
- Nem. – v�laszoltam norm�lis, nyugodt hangnemben.
Elindultunk haza.
Eg�sz hamar haza�rt�nk. Jo kedves volt. Kiseg�tett a kocsib�l �s elk�s�rt az ajt�ig.
- Szerinted mikor fognak �sszej�nni? – k�rdezte M�x.
- Rem�lem az�rt most m�r jobban vagy! – mondta kicsit agg�dva.
- Persze, minden ok�, ne agg�dj! �s k�szi, hogy elvitt�l! – mosolyogtam.
- Nincs mit.. Akkor azt hiszem…
- Szerintem…
- H�t…
- Akkor…
�jb�l fel�m hajolt. �reztem, hogy ezerrel zavarban van. Kicsit �n is meg voltam illet�dve. V�g�l is �n cs�koltam meg �t. Ha nem l�pek akkor az �letben nem t�rt�nik semmi.
�tkarolta a derekamat. �n meg az � nyak�t. Majd kiny�lt a bej�rati ajt� �s Kody j�tt ki m�rgesen.
- Kyler, te meg hol a… - hirtelen elhallhatott.
Joval gyorsan elengedt�k egym�st. Picit pipa voltam.
- J� �jt! – mondtam �s betoltam az ajt�n Kodyt, majd becsaptam a bej�ratit.
- David puszil t�ged! – mondtam miel�tt b�rmit is sz�lhatott volna.
Ezzel bel� fojtottam a sz�t, �gy feltudtam menni aludni. Reggel el�gg� kialvatlan voltam. Rohantunk suliba. Sz�netben leck�t k�rm�ltem. Egy perc id�m se jutott semmire. Fabi 3x j�tt oda hozz�m, hogy Jo keres valami�rt, de nem �rdekelt. Nem voltam k�pes kimenni �s a szem�be n�zni. R�ad�sul kisebb gondom is nagyobb volt ann�l, hogy most vele t�r�djek.
David �rt egy smst, hogy este haza j�nnek. Elmondtam Kodynak. Aznap el�sz�r volt id�m hozz� sz�lni kicsit azon k�v�l, hogy a f�zeteit k�rtem el, hogy lem�soljam az anyagot, meg bep�toljam azt, ami lemaradt.
�r�lt�nk a h�rnek, hogy haza j�nnek egy est�re, de volt egy kis h�tr�nya is a dolognak. Suli ut�n rohannunk kellett haza takar�tani.
V�gre kics�ngettek. Kirontottunk a teremb�l �s felt�pt�k a szekr�nyajt�inkat, hogy kivegy�k a deszk�inkat.
Jo j�tt le.
- Kye, v�gre, hogy l�tlak!
- Bocsi, most nem �rek r�! Sietek haza! – t�rtem ki el�le.
Haza deszk�ztunk. Csin�ltunk n�h�ny szendvicset magunknak, beraktunk valami zen�t �s �sszepakoltunk, felmostunk, elmostunk, porsz�v�ztunk, majd ledobtuk magunkat a kanap�ra �s neki �lltunk a h�zinak.
�n szok�s szerint �sszecsaptam, de nem volt m�s v�laszt�som, akartam f�zni a sr�coknak, �gy elugrottam a boltba kaj��rt, ahol megint �sszefutottam Joval. Ott volt Fabi is, meg persze Feli meg Moo. Odaj�ttek hozz�m, de Jo most nem mert �gy k�zeledni, ami nem is baj.
- Hello, mizu? – k�rdezt�k a sr�cok.
- �pp kaj�t v�s�rolok. J�nnek haza tes�m�k �s szeretn�k nekik f�zni! – mutattam a telepakolt bev�s�rl� kocsira. – �s veletek minden ok�?
- R�szben! – mondta Feli.
- Hogyhogy?
- Vivi egyre elviselhetetlenebb! – morogta.
- Igen, �szre vettem! Suliban is el�g nagy m�r a k�pe! Na, de – s�hajtottam, - ilyen az �let! T�l kell �lni! �n viszont megyek! Sziasztok.
- Hello.
Fizettem a p�nzt�rn�l �s 3 szatyorba pakoltam a kaj�t. Kicsit majdnem megszakadtam a s�lyt�l.
- Seg�thetek? – hallottam egy ismer�s hangot.
Term�szetesen Jo volt az.
- Nem kell k�szi! – mentem tov�bb.
- Majd megszakadsz! – sietett ut�nam �s kivett a kezemb�l 2 szatyrot.
- K�szi! – pr�b�ltam semlegesen viselkedni.
Nem tudtam hova tenni a dolgokat. Sm�roltunk �jjel, amikor haza hozott, azt�n m�g keresett is �s most seg�t, de csak most szak�tott velem Linke �s… nem tudom mi van m�g mindig! Teljesen �ssze van minden kavarva!
K�zben haza �rt�nk.
- K�szi m�g egyszer! – mondtam az ajt� el�tt.
Elvettem t�le a t�bbi cuccot �s beviharoztam a h�zba. Kody �pp akkora lett k�sz a saj�t h�zij�val, meg az eny�mbe is belejav�tgatott kicsit. Neki �lltunk f�zni. Csin�ltunk t�szt�t valami sz�sszal, meg h�ssal. Azt�n neki �lltunk az �dess�gnek. A legegyszer�bbeket csin�ltuk. K�kuszgoly� �s palacsinta. Am�g a h�s s�lt, addig hagytuk a palacsinta t�szt�t �llni a h�t�ben. �gy volt id�nk a k�kuszgoly�kra.
Cs�ngettek. Mi m�g hal�l maszatosak voltunk �s versenyt futva rohantunk az ajt�hoz. Haza j�ttek a sr�cok.
- Ti meg hogy n�ztek ki? – k�rdezt�k.
- Bocs, hogy f�zt�nk nektek! – ny�jtottam ki a nyelvemet �s r�gt�n meg�leltem �ket.
Tes�m csak egy gyors �lel�st adott �s ment is Kodyhoz bep�tolni a lemaradt dolgokat. Link�vel nem n�zt�nk egym�sra.
- Menjetek fel, pakoljatok kicsit le. 10 perc �s t�lalunk! – mosolygott Kody.
- Kye, mes�lj mit f�ztetek ki nek�nk! – kapott fel a h�t�ra Timo �s kiment�nk a konyh�ba.
Seg�tett ter�teni meg minden. Gyorsan elmentem zuhanyozni, azt�n Kody is, majd lement�nk enni. A sr�cok meg m�r alig v�rt�k, hogy lemenj�nk �s elkezdj�nk enni, mert m�r kilyukadt a gyomruk.
Megkaj�ltunk. Kis�t�tt�k a palacsint�kat. Majd le�lt�nk a nappaliba tvzni meg dum�lni.
Frankynek cs�rg�tt a telefonja. Kiment besz�lni.
- Biztos Danise h�vja! - vigyorogtunk Timoval.
- Nem Denise volt – j�tt vissza Franky let�rten.
- Ki volt az? – k�rdezte nyugtalanul Juri.
- A kiad�t�l h�vtak. – idegesen fel-al� j�rk�lt. Nem tudta hogy mondja el nek�nk a rossz h�rt. – Nem tudnak nek�nk fizetni. M�g mindig.
- Mi csoda?
- �s ha ez �gy megy tov�bb, akkor nem tudjuk tov�bb fizetni a h�zat…
- Az nem lehet! – pattant fel Timo. – Az azt jelenten�, hogy vissza kell k�lt�zn�nk mind�nknek a sz�leihez!
- Igen-igen… - b�logatott szomor�an Jan.
- De �n nem megyek vissza ap�m�khoz, azt felejts�tek el! – d�h�ng�tt Timo tov�bb.
- Nem kell! – csit�totta David. – Tudod, hogy n�lunk ellakhatsz, hisz mindig sz�vesen l�ttunk ap�val!
- K�sz, David! Rendes t�led! – �lelte �t Timo a legjobb bar�tj�t.
- �llj, �llj, �llj! – sz�ltam k�zbe. – M�g nem kell a legrosszabbra gondolnunk! Egyenl�re m�g van annyi p�nz�nk, hogy meg�lj�nk, nem?
- Havonta 500 eur� csak az, hogy egy�nk! �s minden p�nz elment a h�z fel�j�t�sra, meg a hotel k�lts�geire, ahol addig laktunk, am�g nem volt k�sz a h�z! Az utols� sz�ml�t is �p, hogy ki tudtuk csengetni. – magyar�zta Juri.
- De nekem van p�nzem m�g, nem eml�keztek?
- Kye, ez kedves t�led, de nem vehetj�k el a p�nzedet! – �ll�tott le David.
- De… Ne csin�lj�tok m�r! David, te a tes�m vagy! Ti t�bbiek sr�cok, meg a bar�taim! �s �n j�ttem ide a nyakatokba �s ti adtatok sz�ll�st �s �telt! Ez semmis�g ahhoz k�pest, amit nekem adtatok akkor, amikor idej�ttem! – k�nnyeztem. – Nem hagyhatom, hogy az eg�sz csak �gy �sszeomoljon! Ami az eny�m, az a ti�tek, �s nincs vita!
- De az a p�r ezer eur�d is alig, ha kitart addig, am�g p�nzt kapunk! – karolt �t szomor�an David.
Ekkor megcs�rrent a telefon. Kody vette fel.
- T�ged keresnek! – adta a kezembe a kagyl�t.