- Eln�z�st, azt hiszem, hogy elt�vesztettem a h�zsz�mot! Nem ez Wolfgang Bonk h�za?
- De igen! Te gondolom Kyler vagy, Wolf kisl�nya! – mosolygott a n�. Meg se tudtam sz�lalni, de folytatta a b�jolg�st �s beinvit�lt a h�zba.
- Ki az, Margaret? – hallottam apa hangj�t.
- A l�nyod, apa! Kyler! Eml�kszel m�g r�m! – trappoltam be a napaliba.
- Kincsem, hogy vagy? – �lelt �t apa gyorsan. – Nem suliban k�ne lenned?
- Ut�lom a sulit!
- �s mi t�rt�nt a sz�ddal? Valaki meg�t�tt?
- 3 menetet leboxoltam a szekr�nyajt�mmal!
- Margaret, eredj a konyh�ba, k�sz�ts�l valami szendvicset Kye-nak! – utas�totta a n�t. El�g felh�borodott k�pet v�gott. Kiment�nk mi is a konyh�ba. L�ptem egyet �s felszisszentem. Apa ijedten r�m n�zett – Kye, mi baj?
- Csak a t�rdem… nagyon f�j!
- Gyere, �lj le! – apa al�m tolt egy sz�ket. Ler�gtam magamr�l a cip�met �s feltettem a l�bam a m�sik sz�kre. Apa adott jeget �s elkezdtem borogatni a t�rdem. – Mi�rt f�j a t�rded?
- Egyszer rosszul estem a f�l cs�ben. 12 �ves voltam.
- Vesz�lyes ez a g�rdeszk�z�s! Mi�rt nem hagyod abba? – fogta meg a kezem. Erre megint felszisszentem. – Egy �jabb deszk�s baleset?
- Nem! Ez breakes! A sr�cok koncertj�n t�rt�nt. Timo megk�rt, hogy dobjam fel a koncertet. Megtettem!
- Jajj, te l�ny! – r�zta a fej�t. Majd: - Margaret k�sz�ts egy te�t Kylernek, addig felh�vom Davidot, hogy j�jj�n �rte 4re!
- Felesleges! M�r h�v engem! – mutattam fel a cseng� telefonomat. Felvettem.
- Kyler? J�l vagy? Hol vagy? – hadarta David.
- Igen. Igen. Ap�n�l. Mi�rt? – hadartam �n is, hogy �rezze mennyire sz�nalmas volt ez az agg�d�sos jelenet.
- Mit keresel te ott? A sulib�l felh�vtak, hogy nem ment�l be, �s, hogy ezen a h�ten m�r 16 �r�t hi�nyozt�l! M�gis, hogy t�rt�nhetett ez? T�bb az igazolatlanod, mint Timonak volt!
- Ez �m a megtiszteltet�s!
- Nem vicces! Most lesz egy interj�m. 4re ott vagyok �rted! Otthon sz�molunk m�g ez�rt! – mondta d�h�sen, majd l�gyabb hangnemre v�ltott: - Rem�lem, az�rt minden ok� hugi! L�gy j�! Szeretlek �m!
- Ok�! �n is! – mondtam �s kinyomtam. – Am�gy… - fordultam ap�hoz. – Margaret n�ni… - n�ztem fel Margaretre �s magamban elmosolyodtam a reakci�j�n. – � a titk�rn�d, nem? �s �n megzavartam a munk�tokat, igaz? – v�gtam b�nb�n� fejet.
- Dehogy, kincsem! – simogatta meg apa az arcomat. – Margaret nem a titk�rn�m! � a…
- �h, m�r �rtem!
- T�nyleg? – lep�d�tt meg apa.
- Persze! Felvett�l egy bej�r�n�t! – ki�ltott fel „megvil�gosod�somban”.
- Nem… Kyler, nem �rted! Margaret nem a bej�r�n�m!
- Akkor egy bar�tod, aki megl�togatott!
- Nem! Margaret a…
David�k v�geztek az interj�val. Be�ltek a kocsiba. Linke zseb�b�l kics�szott a telefonja. David �szre vette. Megfogta a telefont. Akkor vette �szre, hogy a telefon �pp most jelzett vissza, hogy elk�ldte az �zenetet. David elolvasta. Az sms �pp nekem sz�lt. Elolvasta �s visszaadta Link�nek a telefonj�t. Haza�rtek. Kody m�r t�k�n �lt.
- Na mi van? Mi t�rt�nt? El�rted Kyet telefonon?
- Igen! Ap�n�l van! D�lut�n haza hozom! – �lelte �t kedves�t az �n braty�m.
- Az j�! – k�nnyebb�lt meg Kody is, hogy minden ok�. – Annyira agg�dtam �rte!
- Gondolom! Az ut�bbi id�kben el�g nagy idi�tas�gokat volt k�pes tenni! – sz�lt k�zbe Timo, de �rtatlan arccal ink�bb elh�tr�lt t�l�k. Bel�tta, hogy ez nem csoportos ter�pia…
- Margaret a menyasszonyom! – ny�gte ki apa v�g�l nehezen. Rosszabb, mint a b�ty�m, de komolyan!
- Mi van? – csattantam fel magyarul. – Ezt nem hiszem el! K�pes vagy elvenni �t? A n�v�rem lehetne szinte! Te norm�lis vagy? �s anya? � m�r nem is sz�m�t neked? Meg honnan veszed, hogy ez a n� nem a p�nzed�rt megy hozz�d? Hm?
- Kicsim! Kyler, �llj le! – fogott meg apa a k�t v�llamn�l �s vissza�ltetett a sz�kre. – Nem �rtek egy sz�t se, ha magyarul mondod!
- Nem is baj az! – morogtam. Margaret erre bevetette a m�s�r�st. Ap�m m�r pattant is, hogy megvigasztalja.
- �n nem akarom, hogy rosszba legy�nk! – szipogta. – Annyira azt hittem, hogy �sszebar�tkozhatunk!
- Margaret nyugodj meg! Kyler m�g tin�dzser, nem kezeli j�l az ilyen �rzelmi sokkokat! – pr�b�lta nyugtatgatni, azt�n apa haragosan hozz�m fordult: - Te meg lehetn�l kedvesebb is! Margaretnek se k�nnyebb, mint neked! Szeretne a csal�d tagja lenni, nem pedig csak a „mostoha”!
- Felmentem, led�l�k! – vetettem oda neki �s felmentem. Be David szob�j�ba �s el az �gyon. El is szund�tottam kicsit. Egy �r�csk�ra.
Majdnem lefordultam az �gyr�l �s felriadtam. Kellet egy kis id�, am�g r�j�ttem, hogy David szob�j�ban vagyok. Felkeltem �s kimer�szkedtem. Hangokat hallottam apa szob�j�b�l. A f�lemet az ajt�ra tapasztottam. Margaret besz�lt telefonon.
- M�r csak id� k�rd�se, �s az eny�m Wolfgang �sszes p�nze! Ilyen naiv palit! – nevetett. – Kezdem �rteni, hogy mi�rt hagyta el az el�z� feles�ge! – erre a kezem �k�lbe szorult. – Jaj, a gyerekekkel semmi probl�ma nem lesz! A sr�cai Hamburgban vannak. A fia m�r feln�tt am�gy is! A kisl�ny meg vele van. Ha m�gis akad�koskodna, se perc alatt meggy�z�m az apj�t arr�l, hogy jobb helyen lenne egy bent lak�sos iskol�ban! – �s �rd�gien kacar�szott a telefonba.
Lementem ap�hoz. A kertben volt �s a laptopj�n dolgozott. Nem volt sz�vem elmondani neki, hogy mit hallottam. Tal�n nem is hitt volna nekem. Le�ltem mell�.
- H�t fel�bredt�l? – mosolygott r�m.
- Aha! Mennyi az id�? – ny�jt�zkodtam.
- H�romnegyed 4. J� sokat aludt�l! �jjel mit csin�ltok ti? – vonta fel a szem�ld�k�t nevetve. – Vagy te aludn�l, csak a sr�cok nem hagynak?
- Nem tudok aludni norm�lisan, mi�ta csak az eszemet tudom… Sz�val ez n�h�ny �ra pluszalv�s igaz�n j�l tud j�nni!
Cs�ngettek. Ap�val ajt�t nyitottunk. David volt az.
- Kor�n j�tt�l! – mondtam.
- De legal�bb j�ttem! – ny�jtott nyelvet �s meg�lelt.
- Indulhatunk? – k�rdezte mosolyogva.
- Nem j�ssz be egy te�ra? – apa.
- Nem, bocsi, apa most ki kell hagynom! Sietek! Kyler-t ugyanis el kell vinnem egy fot�z�sra!
- Hogy mi? – kerekedtek el a szemeim.
- Egy fot�z�ssal egybe k�t�tt interj�!
- Aha… - s�t�t�ltem el. Apa fel� fordultam �s meg�leltem. – Akkor szia apa! J� volt l�tni!
- Vigy�zz magadra kincsem! Legyetek j�k! – �lelt �t minket apa.
Be�lt�nk a kocsiba.
- Ap�nak menyasszonya van �s a csaj, csak a p�nz�re hajt! – k�nnyeztem.
- Tudom, de nem tudok mit csin�lni! – szomorodott el David.