- Na most, hogy teljes a l�tsz�m, - kezdte Timo. – Szerintem megbesz�lhetn�nk mi legyen most, hogy megy�nk majd megint egy turn�ra, �s titeket nem hiszem, hogy j� lenne vinni. Nektek az sok lenne. Meg csak unatkozn�tok, mert nem lenne id�nk nagyon r�tok.
- Nem, dehogy unatkozn�nk! – pattant fel Kody.
- De mi nem tudn�nk foglalkozni veletek! �s am�gy is, tanulnotok kell! – Jan.
- Tanulni? Hagyjatok m�r… - mondtam.
- Iskol�ba kell j�rnotok! Mellett�nk meg azt nem tudtok, ha folyton utazgatunk! – Timo.
- De az nem �rdekel! �gyis gy�l�l�m a sulit! – ellenkeztem.
- Kyler, iskol�ba KELL j�rnod! Ha itt akarsz maradni, j�rsz iskol�ba! – pir�tott r�m David.
- J�… - adtam meg magam kelletlen�l azt�n hozz� tettem: - Aljass�g azzal j�nni, ami a leg�rz�kenyebb!
- De hat�sos! – vigyorodott el David.
- T�r�ld le a vigyort a k�pedr�l, hol fogunk lakni? M�gse maradhatunk annyi id�re a sz�llod�ban! – mondtam el�gedetten.
- De, erre is gondoltunk m�r! – t�rt le Franky.
- Befejezt�k a k�z�s lak�sunk fel�j�t�s�t �s arra gondoltunk, hogy… – Jan.
- Ott fogtok lakni! – fejezte be Franky.
- Azzal a felt�tellel, hogy rendben tartj�tok �s bej�rtok suliba! – n�zett r�m sz�r�san David.
- Minden nap pontban 5kor felh�vunk titeket. – Timo. – Ha nem veszitek fel…
- Akkor bajban lesztek! – Linke.
- Mert azonnal haza j�v�nk! – Jan.
- De minden nap megpr�b�lunk fent lenni Skype-n vagy MSN-en. – tette hozz� Franky meg nyugtat�sul. – �s tudunk besz�lgetni.
- Na az j�! – mosolyodott el Kody.
- Minden h�ten utalunk �t egy kis p�nzt kaj�ra meg ilyesmikre. – David.
- Minek? Van p�nzem! – r�h�gtem.
- M�gis mennyid? – vonta fel a szem�ld�k�t tes�m.
- M�g olyan majd 10ezer eur�. Nem k�lt�tt�nk t�l sokat. Csak kaj�ra.
Elkerekedett a sr�cok szeme.
- �s m�g van dugi f�lmilli� a sportt�sk�m alj�n lapul� aktat�sk�ban… - Kody hal�l komoly fejjel. A sr�cok elfeh�redtek.
- Ja, hogy m�g nem fedezted fel tes�, amikor kicist kipakoltad a cuccom? – fogtam vissza a r�h�g� g�rcs�t.
- Valahogy kifelejtettem bocs! – nyelt egyet. Kodyval �sszen�zt�nk �s abban a pillanatban, nevet�sben t�rt�nk ki.
- Ezt a fejet… - mondtam Davidra n�zve.
- Nem volt vicces! – �lelte �t Kodyt. Erre Linke �tkarolt. Timo �szrevette (Daviddal ellent�tben, aki �pp kedvenc bar�tn�m sz�j�val volt elfoglalva), �s felvonta a szem�ld�k�t Link�re n�zve. Azt�n igyekeztem felt�n�smentesen a farzseb�be cs�sztatni a kezem, mikor a b�ty�m kisz�llt Kody sz�j�b�l. De sajna nem siker�lt t�ls�gosan elker�ln�m a felt�n�st, ugyanis Timonak lassan a tark�j�ra szaladtak a szem�ld�kei, Kody meg elkezdett vigyorogni, mint a vadalma.
- Am�gy, holnap elviszlek titeket beiratkozni abba az iskol�ba, ahova fogtok j�rni. J� h�r� iskola. Hamburgban a legjobb. – David.
- Nagyszer�… - morogtam. Nincs nagyon v�laszt�som. Vagy suliba j�rok, vagy haza megyek. H�t… most azt�n feladt�k a magas labd�t! K�sz tes�, de t�nyleg! V�g�l kijelentettem keser�en: - Elmentem s�t�lni!
- Ok�, de ne menj messzire! – David. – 1 �ra m�lva menj fel aludni! - r�n�ztem �s folytatta: - Vegy�l kab�tot! – megr�ntottam a v�llam �s elindultam ki. Majd ut�nam ki�ltott: - Ne menjen veled valaki?
- David t�ls�gosan agg�dik �rtem. – sz�ltam h�tra Link�nek, aki ut�nam j�tt. - Ok�, persze j�, hogy v�gre kib�k�lt�nk. De ez m�r sok!
- H�, te honnan tudtad, hogy �n j�v�k m�g�tted? – kapott el �s szor�tott le a falhoz.
- Ablak �veg… Kiss� t�kr�z�dik! – vigyorogtam.
- Boccccs, � hatalmas �s b�lcs Kye! – hajolt fel�m, hogy megcs�koljon. Abban a pillanatban hallottuk, hogy valaki j�n. Gyorsan k�t l�p�s t�vols�gra helyezt�k magunkat egym�st�l.
- Nyugi, csak �n vagyok! Nem kell par�zni! – Timo. – �s be se k�plek titeket. De csak mert sz�pek a szemeid Kye! – ny�jtotta ki a nyelv�t.
- Vigy�zz a nyelvedre, mert m�g kedvem t�mad lev�gni! – mondtam g�nyosan �s Link�hez b�jtam. �s akkor kij�tt a b�ty�m is…