- Figyelj, nagyon jl nyomtad mltkor s Jannal kitalltuk, hogy dobjuk fel a koncertet. Kicsit breakelhetnl. Krlek! – nzett rm des szemekkel Timo.
- David, meg fog lni! – mondtam szomoran s lehajtottam a fejemet.
- Mr gy is meg akar szerintem… - ijedten rnztem erre egy tetetett vigyorral: – Csak vicceltem! Nem akar! St, szerintem, rlne, ha feldobnd a dolgot!
- Biztos? – krdeztem kicsit ktsgbe esett arccal.
- Biztos! – fllentett s tkarolt.
- Ok… Prbljuk meg! – mosolyodtam el.
- Kszi!! – lelt meg rmben.
Lassan vissza baktattunk a szllodba enni, zuhanyozni meg ltzni meg ilyenek. David persze rkk Kodyn lgott. pp zuhanyoztam, amikor k a szobban beszlgettek. Amikor kiszlltam a zuhany all elcsptem pr szt:
- Nem hiszem el, hogy ennyire haragszik rd a hgom! – zsrtldtt David.
- Vgl is meg tudom kicsit rteni… Mindig mindent elmondtunk egymsnak, mita csak ismerjk egymst, s nekem se esne jl, ha eltitkoln ellem, hogy smrol a btymmal! – vdett Kody.
- Mirt, van btyd? – krdezte kicsit nyugtalanul David.
- Van. 21 ves. s boxol. – mondta Kody mikzben magban vigyorogva figyelte, ahogy David egyre nyugtalanabb vlik. Aztn felnevetett: – Csak nem flsz?
- Mirt kne flnem? – dadogott a krdezett.
- Olyan fejet vgsz, mint aki ksrtetett ltott!
- Nem is!
Elmentnk a koncertre. A stadion mr dugig volt. Kody meg David egyms nyakban. A dobfelszerels behordva, a gitrok felhangolva, minden ksz volt mr. n meg egyre izgatottabb voltam.
- Vrj a sznpad szln, amg jelzek! – sgta Timo.
- J leszel csajszi! – veregette meg a vllam Jan.
Felmentek a sznpadra. Tesm tpte a hrokat rendesen. rt bszke voltam hirtelen, hogy az n btym.
Vrtam Timo jelzst. Mr toporogtam az idegessgtl. Jan nha rm pillantott. Linke is elg sokszor fordult felm.
Egy id mlva Timo mr nagyon nzett felm. Krdn r nztem. Mutatta, hogy vrjak mg egy percet. Aztn intett, hogy menjek.
- Bemutatnm nektek, - ordtotta a mikrofonba mikzben lepacsiztunk, Jan rm kacsintott, s elkezdtem pardzni. – Kye-t! – tapsvihar. Davidnak leesett az lla. Nagyon mrges lett. Ftt a feje. Gondolom csak a tmeg miatt nem akart vltzni velem azonnal, pedig, ahogy szrevettem, elgg ki akadt. Kzben kzre lltam s kicsit szrakoztam, meg csinltam pr breakes dolgot. Majd hirtelen reccsent a csuklm s restem a vllamra. Gyorsan rgtnztem valamit s fellltam, mintha a msor rsze lett volna elesni.
- Szp volt Kye! – pacsiztunk Timoval. Pont a fjs kezemmel. Kicsit felszisszentem. Aztn a flembe sgta nyugtalanul: - Remlem jl vagy!
- persze! – vlaszoltam, de nagyon fjt a karom.
- Mgis, hogy kpzelted? – vlttt David a koncert utn.
- De Davii… - prblt kzbe szlni Timo.
- Kis hjn tnkre tettl egy koncertet! – folytatta David.
- Tnkre tenni? Hisz rjngtek! – szllt be a vitba Jan is.
- Nem rtelek Kye… - nzett rm David s elment. Kody utna rohant. s n elsrtam maga. Mindenki elhzott mrgben. Egyedl maradtam. Pr perccel ksbb Linke jtt vissza valami fslival a kezben.
- Tessk. – nyjtotta nekem. rtetlenl nztem r. – A karodra.
- Kszi… - vettem el tle s megprblkoztam betekerni vele a kezemet, de nem sikerlt. Jobb kezes lvn balkzzel elg nehz a dolog.
- Vrj, segtek! – lt le velem szemben Linke s elkezdte ktni a kezemet. Megmozdtotta a kezem s kis hjn fel vltttem. – Bocsi! Ennyire fj?
- Igen… - szipogtam.
- Nyugi, holnapra mr tnyleg minden ok lesz! – prblt nyugtatgatni.
- Tegnap is ezt mondttok. s az eltt is! Mr nem hiszek nektek!
Linke elment aludni. n is megprbltam, de nem tudtam mit tenni, csak srtam.
Reggel David felkelt. Krl nzett a szobban, nem voltam sehol… |