- Hah�! Kyler kelj m�r fel!
- Hm, mi? – �l�k fel hirtelen, majdnem lefejelem lend�letb�l Davidot �s elkezdem d�rzs�lni a szemem.
- Van 10 perced, hogy elk�sz�lj! Lent v�rlak! – hagyott ott. Felpattantam. Megsz�d�ltem. Alig l�ttam ki a zsibbad� fejemb�l. Elt�ntorogtam a t�sk�mig �s el�kapartam valami ruh�t. Nehezen fel�lt�ztem �s dezodor�ltam magam. Kik�v�lyogtam a f�rd�be. Kipr�seltem valamennyi fogkr�met a fogkef�mre �s megmostam a fogamat. Belen�ztem a t�k�rbe. Na, f�rtelmesen n�zek ki. J� lenne megf�s�lk�dni. David hol tartja a f�s�t? Egy�ltal�n tudja, hogy mi az? Erre a gondolatra elmosolyodtam. B�r, ahogy eln�ztem eddig, tal�n akkor tal�lkozott vele, amikor m�g egyben volt a csal�d… Amikor anya m�g egy�tt volt ap�val… Amikor m�g nem volt hazugs�g az �letem… Amikor m�g minden sz�p volt �s j�… Amikor David m�g szeretett… Siker�lt lecsapnom a kedvemet, de megtal�ltam nagy nehezen a f�s�j�t. Rendbe szedtem a fejemet �s levonultam.
- David, te haszn�lod is a f�s�det, vagy csak �gy van neked? D�sznek, meg helyfoglal�nak… - pr�b�ltam po�nkodni.
- Kyler h�zz�l lefele a kocsiba, mi el�tt ut�nad megyek! – parancsolt r�m.
- Pf, �gyis ut�nam j�ssz, valahogy el kell menn�nk ap�hoz! – ny�jtottam ki a nyelvemet nevetve.
- Na most menek�lj! – k�zeledett fel�m v�szesen �s nem mell�kesen megjegyzend�n, v�r�s fejjel. Elkezdtem futni. Csak lent �rt utol.
- Kotr�dj�l befele a kocsiba! – morgott.
- Kedvesebben nem is mondhatn�d! F�jna t�le a sz�d… - forgattam a szemeimet.
- K�sd be az �vet, hugi! – hirtelen elhallgatott. R�n�ztem furcs�n. Most t�nyleg kedvesen sz�lt hozz�m?
- Apa milyen? – k�rdeztem.
- Majd megl�tod…
- �s tudja, hogy megy�nk?
- �h, a fene! Elfelejtettem besz�lni vele, �gy tudja, hogy csak �n megyek! Jajj… - kapta fel a telefonj�t �s elkezdte h�vni ap�t. Vagy �tsz�r pr�b�lta, m�r t�k ideges volt a feje szeg�ny b�ty�mnak.
- Nem veszi fel?
- Szerinted? R�g besz�ln�k vele, hogy felvenn�! Nem k�rdezz butas�gokat!
- J�, bocs…
F�l �r�val k�s�bb el�rt�k Neum�nstert. P�r utc�n �tment�nk �s David lef�kezett.
- Meg�rkezt�nk, kisasszony… - sz�llt ki a kocsib�l. Odament a h�z ajtaj�hoz. Becs�ngetett. Gyorsan odamentem mell�. Egy �sz�l�, bajuszos f�rfi nyitott ajt�t.
- David, �r�l�k, hogy l�tlak kisfiam! – �dv�z�lte egy �lel�ssel. – Oh, �s az ifj� h�lgy, csak nem a kedvesed? Gyertek beljebb!
- Apu, � nem a bar�tn�m! – magyar�zkodott David. – � a… hu… a l�… l�nyod! Kyler. – ny�gte ki nehezen. Apu �rtetlen�l n�zett r�nk.
- Kisl�nyom! – �lelt �t hirtelen. Azt�n elengedett �s meghat�dottan szem�gyre vett. – Mi�ta h�vt�l alig v�rom, hogy l�ssalak! Megn�tt�l! Olyan vagy, mint �desany�d volt fiatalkor�ban! �s hogy vagy? �hes vagy, szomjas? A b�ty�d adott enni eleget? Hallod, David, vigy�zt�l a kish�godra? – tette hozz� viccesen. David elh�zta a sz�j�t �s kiment az el�szob�ba letenni a kab�tj�t.
- Ti besz�ltetek? – k�pedt el David.
- Valakit�l meg kellett tudnom, hogy hol vagy! – vontam meg a v�llam.
– Gyere, �lj le! Gondolom, sok k�rdezni val�d van! Van egy rakat kiskori vide� r�lad, k�v�ncsi vagy r�juk, nem?
- Ja… egy polc tele van veled… - jegyezte meg undokul David, de apa mintha meg se hallotta volna.
- K�sz�tek n�h�ny szendvicset, addig menj, n�zz k�rbe nyugodtan! – mondta �s kiment a konyh�ba. David is kint volt. A nyitott h�t� mellett itta a dobozb�l a narancslevet.
- Rendben apa! - Felmentem a l�pcs�n. Az els� szoba volt apa szob�ja. A k�vetkez� volt az eny�m. L�gy, barack sz�n� falak. Kism�ret� �gy. Kis asztal, sz�kekkel. Egy fotel, mellette egy nagy l�mpa meg egy k�nyves polc. Gondolom, anya vagy apa mindig ott �ltek �s olvastak nekem. J�t�kokkal tele egy polc rendszer. Nem egy fi�s j�t�kkal, gondolom azokat m�g Davidt�l �r�k�ltem. Elkezdtek bevillanni r�gi k�pek a szob�r�l.
- M�g mindig ugyan�gy van minden. A porszem nem lett elmozd�tva… - hallottam David hangj�t magam m�g�tt. Megfordultam. K�nnyes szemekkel n�ztem r�. Tettem fel� egy t�tova l�p�st, de metorpantam. Erre � v�llat vont �s ott hagyott. Ezer �s ezer k�rd�s keringett a fejembe. M�g t�bb �rz�s ker�tette hatalm�ba a lelkemet. Hirtelen nem tudtam hova legyek. Ut�na akartam menni �s meg�lelni, k�zben csak �sszeroskadni �s b�gni. Mintha egyszerre kett�szakadtam volna.
Ut�na mentem. Bement a szob�j�ba. K�k falak. Poszterek band�kr�l, zen�szekr�l, git�rokr�l. Sz�m�t�g�p, hifi, szintetiz�tor meg minden, ami kell.
- Wow, j�k a posztereid! – l�ptem beljebb.
- Tudom… - felelte a v�lla f�l�tt.
- J� a szintid… - nyomtam le p�r billenty�t.
- Tudom… Most lemegyek, megn�zem, hogy �ll apa a szendvicsekkel. Vigy�zz a cuccaimra! – n�zett vissza sz�r�san az ajt�b�l. K�rbe m�szk�ltam p�rszor a szob�n, azt�n �gy d�nt�ttem megn�zem a PC-j�t. Am�gy is be volt kapcsolva. Dokumentumok, zen�k, saj�t, demo-k.
- Na erre k�v�ncsi vagyok! – megnyitottam a mapp�t. Tele hangf�jlokkal. Mind elnevezve egy d�tummal, meg esetleg hozz�f�z�s, hogy jav�tand�, vagy hogy Link�vel, meg ilyenek. Gyorsan r�toltam az mp3amat a g�pre �s lementettem a f�jlokat, majd kil�ptem. Lementem. Hallottam, ahogy apa �s David besz�lgetnek.
- Veled kell maradnia! – jelentette ki komolyan apa.
- De, apu, mi�rt? �n nem… - ellenkezett David, de apa k�zbe v�gott.
- Nekem nincs id�m felnevelni �t, alig vagyok itthon, folyton dolgozok �s t�rgyalok! Hogy neveln�m? Hogy adn�k neki enni? Hogy j�ratn�m iskol�ba?
- Mintha nekem nem lenne kisebb gondom is nagyobb ann�l, minthogy egy 15 �ves pelenk�st hurcoljak ide oda…
- 15 �vesen te is pelenk�s volt�l! – sz�lta le apa.
- k�nye kedve szerint j�rjak el �s viseljem el a hisztijeit! Nekem ott a banda, meg a koncertek! – folytatta, mintha apa k�zbe se sz�lt volna.
- A banda meg a koncertek… De a kish�god! M�ig izzadtan �bredsz az �jszaka k�zep�n, mert hol a kish�god, - r�n�zett Davidra. - Tudom j�l, hogy �gy van, ne is tagadd! H�t most visszakaptad! Akkor neveld is fel!
- Te vagy az apja!
- Te meg a testv�re!
- Neked ugyan�gy hi�nyzott!
- Neked meg ideje, hogy felel�ss�get tanulj m�r! Veled marad �s k�sz! Ha baja esik, megkeser�l�d nagyon, �des fiam, �gy vigy�zz! – fenyegette meg apa a b�ty�mat. Szinte �rezni lehetett a fesz�lts�get.
Csend t�madt. Bel�ptem a konyh�ba. Pr�b�ltam �gy tenni, mintha semmit se hallottam volna. L�tszott rajtuk az indulat �s a d�h.
- Mi van, lemaradtam valamir�l? – k�rdeztem tetetett vid�ms�ggal.
- Nem kicsim, �lj le a nappaliban, mindj�rt megy�nk mi is! – mondta apa mosolyogva.
- Ok�. – mentem ki, de hallottam, ahogy David odasziszegi ap�nak:
- Akkor sem fogom szeretni!
Kij�ttek �k is. Apa el� vett egy csom� f�nyk�palbumot, meg vide�t, ahogy David tart a karj�ban engem, meg ahogy fogja a kezem az els� l�p�seimn�l. S�t�tt a k�pekr�l az, hogy David nagyon szeretett engem, de akkor most mi�rt ilyen rideg velem?