Egy l�ny s�rva rohant a legk�zelebbi parkba, mik�zben az es�, �s a sz�l h�tr�ltatta �t. Futott, �s futott mik�zben �v�lt�tt a f�l�ben a zene. A sz�ve majd’ sz�t szakadt, hogy azok, akiket a csal�dj�nak nevez, t�nkre akarja tenni az �let�t. El akarj�k k�ldeni egy m�sik iskol�ba. Egy m�sik v�rosba. Egy m�sik k�z�ss�gbe, �s mind. ezt a „csal�dja” k�ri t�le, hogy nekik jobb legyen a helyzet. Hogy le legyen a gond r�la. Ut�lta mag�t ami�rt megsz�letett, �s minden�rt mag�t okolta. Szeretett volna szeretni. Lehet, k�v�l egy furcsa l�ny volt, de bel�l neki volt a legnagyobb sz�ve. Senki sem tudta mi zajlik benne. M�g a legjobb bar�tn�i sem. K�l�ncnek �rezte mag�t. �s egy �lomvil�gban �lt. Hitte hogy egyszer elj�n a sz�ke herceg feh�r lovon, �s jobb� teszi az �let�t. Mik�zben futott, neki ment valakinek, de ahoz is t�l szomor� volt, hogy bocs�natot k�rjen. Azt�n nem b�rta tov�bb. Tett m�g p�r l�p�st, �s �sszerogyott a l�ba. Az �t k�zep�n t�rdelt, �s s�rt �s s�rt, majd valamit �rzett a nyak�n�l, �gy h�t megfordult. Egy fi� vagy l�ny.. nem tudta eld�nteni ki vagy mi lehetett. Csak seg�teni akart neki. A kapcunyija fel volt h�zva, ez�rt sem tudta megk�l�nb�ztetni �t.
- J�l vagy? – k�rdezte az idegen. F�rfi hang volt. �gy m�r tudta, hogy az ellenkez� nemb�l valaki megsz�nta �s seg�teni akar neki.
- T�k�letesen. – mondta k�nnyeivel k�zk�dve, majd fel�llt �s megfordult. Egy gyors pillant�st vetette r�, majd elindult a legk�zelebbi padhoz. Le�lt a vizes padra, majd tov�bb s�rt. A fi� j�tt ut�na, �s le�lt mell�.
- Mi a neved? – k�rdezte.
- Denise. – szoltam mik�zben kivettem az egyik f�llhallgat�t a f�lemb�l. A kapucnyi rajtam is rajtam volt, de m�r mindenem vizes volt. Mint �lltal�ban azok az emberek akik ugy mennek el otthonr�l es�be s�t�lni/s�rni hogy nem visznek eserny�t.
- Meg fogsz f�zni- mondta – Denise – tette hozz� a v�g�hez.
- Hagyj itt egyed�l, jobban j�rsz te is, minthogy egy h�lye tinivel foglalkozz. Van jobb dolgod is. �n meg eg�sz �letemben egyed�l voltam.
- Nem hagyok egy l�nyt mag�ra. Az s�rten� a becs�letemet. – mondta kicsit vid�man:)- De ha elmes�led mi a baj, tal�n tudok tan�csot adni. – erre felcsillantak a szemeim, tal�n a k�nnyekt�l, amik m�g ott voltak, �s nem folytak le, tal�n mert egy uj csillag ragyogott fel sz�momra az �gen.
- T�nyleg �rdekel? – k�rdeztem.
- Igen. Nem szeretem amikor valaki szomor�. – mondta.
- Rendben… nos, akkor.. az elej�t�l. Ott kezd�d�tt a baj, hogy megsz�lettem. Sz�leim v�lnak. Testv�rem 2 �vvel ezel�tt meghalt aut�balesetben. Az�ta fordult sz�nte minden rosszra.  Mint m�r mondtam, sz�leim v�lnak. �s csak a testv�remre hallgattak, am�g �lt. R�m nem. el akarnak k�ldeni bennt lak�sos suliba. nem szeretn�m. �s rem�nytelen�l szeretek valakit, akit nem lehetne. Nem tudja hogy a vil�gon vagyok. Nem tud semmit sem r�lam. �s legsz�vesebben elveszn�k.
- Ne mondj ilyet k�rlek. Mindennek meg van az oka. Sajn�lom a testv�redet. �s azt is hogy ilyen helyzetben vagy. Hidd el, �n m�r rengetegszer gondoltam hogy most m�r nincs tov�bb, nem b�rok tov�bb �lni. De t�l �ltem. Mert tov�bb l�ptem. Szerintem �lj le a sz�leiddel, �s besz�lj vel�k. Az lesz a legegyszer�bb. A m�sik fele, fiatal vagy ahoz hogy azon gondolkozz hogy k�r volt hogy megsz�lett�l. Gondolkodj.  Valakinek te leszel az eg�sz vil�g. Valakinek te fogod jelenteni az �letet. Valakinek , aki neked is nagyon sokat fog jelenteni. Csak v�rni kell. �s ki az akit „rem�nytelen�l” szeretsz? Mert nincs olyan hogy rem�nytelen... – kezdte el mondani mik�zben m�g jobban el kezdett szakadni az es�. Ekkor m�g jobban r�m j�tt a s�rhatn�k. De ink�bb csak nagyon halkan szipogtam.
- Nem �rdekel az otthon. – mondtam mik�zben felraktam a k�t l�bamat a padra, �s �sszeh�ztam magam. – a rem�nytelen szerelem. �nekes. Itt N�metorsz�gban. Itt nagyon. meg t�bb orsz�gban is… De nem hiszem hogy ismered. �s nem is baj. Minn�l t�bbet besz�lek err�l, ann�l t�bb seb lesz a sz�vemen. – fejeztem be amit elkezdtem.
- Csak nem tokio hotel…? – k�rdezte
- Dehogy! �n nem szeretem a l�nyokat:) – mondtam kicsit vid�mabban.
- Akkor? Tal�n tudok tan�csot adni… ahogy mondtam m�r:)
- Csak.. �hh… nah j�… Frank a neve… - kezdtem el, mire d�rg�tt egy nagyot.
- Khmmm – kezdett kr�kogni… - �s te mit �rzel ir�nta…vagyis hogy vonz�dsz hozz�..? – k�rdezte.
- Ezt igaz�b�l, hmm.. nem tudom elmondani neked pontosan. M�r eg�sz r�gr�l �gy tartottam, ha egy ember szereti a m�sikat, nem tudja elmondani mit szeret benne, �s mit nem. �gy, esetleg csak r�szleteket tudok megeml�teni. Ami a sz�vemben van, az ott is marad. Ha leakarom �rni, el akarom mondani, el akarom mutogatni, nem fog menni. Ezt csak kimutatni tudom… Im�dom hallani a hangj�t. Olyan, f�rfias, de egyben kedves �s figyelemre m�lt�. Ez �gy tiszta H�lyes�gnek hangzik. Tudom nagyon j�l. �n, �t.. vagyis.. �n akkor is �gy gondoln�k r�, ha nem lenne „h�res”. nem kellene sok l�nynak. Hanem csak szomsz�dok lenn�nk, �n akkor is �gy gondoln�m. Ha esetleg kivinn�m a szemetest, azt v�rn�m hogy kin�zzen az ablakon hogy mi ez a mozgol�d�s, vagy nem is tudom… egyszer�en, �n nem olyan vagyok mint a t�bbi.
- Te k�l�nleges vagy. – mondta, majd megint d�rg�tt egy nagyot.
- Hagyuk. �n m�g a nevedet sem tudom.
- ���, az �n nevem.. umm.. Andreas. – mondta kicsit nevetve.
- Hmm, �s ennyit kellett gondolkodnod a neveden. Rendben.. Nos, szerintem te menny�l. – mondtam hat�rozottan.
- A sz�modat elk�rhetem…?  - k�rdezte �rdekl�d�en.
- Mi�rt? – k�rdeztem.
- Csak, �gy… - ekkor a j�ges� kezdett zuhogni az �gb�l… Csod�latos volt. F�jdalmas de egy egyben csod�latos…Fel�lltam, majd elkezdtem forogni a j�ges�ben �������������������s…