Kerest�nk egy nyugis helyet, ahol lehet besz�lgetni, majd le�lt�nk. Rendelt�nk 2 k�v�t, �s elkezdt�nk besz�lgetni.
- Nos, akkor, mondjad mit szeretn�l. – majd beleittam a k�v�ba, ami egy igazi Amerikais b�gr�ben volt.
- H�t, tulajdonk�ppen… nagyon b�nt p�r dolog. Mi�ta elkezd�d�tt a t�rn�, 1 h�napja, folyamatosan csak gondolkodom. Pr�b�kon nem ny�jtom a maximumot. �s ez nagyon zavar… nem hagy nyugodni egy k�rd�s… amit�l tal�n �jra az igazi lehetn�k. – majd bej�tt a k�v�z�ba egy csapat PANIK p�l�s csaj.
- Franky ���… - majd �szrevett�k �s kedvesen odaj�ttek.
- �hh, �risten.. Franky..OMG…- mondta egy l�ny:)
- Szia, mondj�tok mit szeretn�tek!?- mondta kedvesen, �s elmosolyodott. Egyszer�en… ahogyan mosolygott… nem tudtam levenni r�la a szemem. Olyan aranyosan, kedvesen, �s vadul egyben… igen tudom, ez �gy egy kicsit �rtelmetlen. De akkor is. Az a mosoly. Le�rhatatlan volt sz�momra. Minden kis apr� mozdulat�t figyeltem, am�g a fanokkal f�nyk�pezkedett. Olyan aranyos, b�jos, seg�t�k�sz… nem mindenhol tal�lni egy ilyen embert:) �n m�gis boldog voltam. Nagyon boldog, hogy van szerencs�m �t ismerni. Csak, egy baj volt ebben az eg�szben. Hogy � nem �gy gondolt r�m, vagy legal�bb is �n �gy gondoltam, hogy esetleg mi ketten valamikor… Nem hiszem. 5 �v van k�zt�nk. Igaz, szerelemben nem sz�m�t a kor k�l�mbs�g, de ahogy megfigyeltem, neki mindig is vele egykor� bar�tn�je volt, vagy esetleg id�sebb.
- Denise, Denise…- hallok egy ismer�s hangot. Feleszm�ltem, majd lassan �jra arra az emberre n�ztem, aki sz�pen lassan �sszet�ri a sz�vem.
- Mondjad, bocs�nat csak egy kicsit elkalandoztam:) – mondtam, �s r�mosolyogtam.
- Rendben… Nos, szoval az amir�l besz�lni szerettem volna… - majd megcs�rren a telefonja. – bocs�nat mindj�rt mondom, csak a b�ty�d h�v.
- Hello Timo, mondjad. �pp hugoddal besz�lek, sz�val siess l�gyszives.”aha” „rendben de most?” „�rtem…” „persze biztos” „most nem lehet” „igen arr�l.” „hello”- majd letette a telefont.
- Mit akart tes�m? – k�rdeztem furcs�m.
- Elj�ssz a holnapi koncert�nkre? Itt lesz Hamburgban! �g�rd meg k�rlek hogy elj�ssz.!Musz�j ott lenned. – mondta, majd megfogta a kezem, ami azt asztalon volt..De �n kih�ztam al�la az eny�met.
- Persze elmehetek. – mondta majd, r�mosolyogtam.
- A vipbe is bej�ssz, hogy ott is tal�lkozzunk? Meg… a t�bbiek is szeretn�nek t�ged m�r l�tni!
- H�t, term�szetesen. – mondtam kicsit furcs�n. – Na de m�r meg�l a k�v�ncsis�g:)
- H�t, tulajdonk�ppen, itt m�r el�g komoly dolgokr�l van sz�, �s eddig ak�rh�nyszor belekezdtem, nem tudtam elmondani, mert mindig valaki megzavart. Nos, szoval… nem is tudom hogy hol kezdjem… Ennyire zavarban m�g �letemben nem voltam. De, m�gis… amikor el�sz�r tal�lkoztunk, amikor tes�ddal voltam. Igaz, az�ta eltelt p�r �v, de m�g mindig bennem van, az a pillanat.
- Most mire akarsz kilyukadni? – �rtetlenkedtem.
- H�t, nem… mindegy, hagyjuk ezt az eg�szet l�gy sz�ves.
- Az�rt r�ngatt�l el ide, hogy most annyit mondj hogy hagyjuk ezt az eg�szet? – mondtam el�gg� idegesen, majd fel�lltam. – Ennyi er�vel, ezt telefonba is elmondhattad volna, �s sulib�l sem l�gtam volna. – majd kiviharzottam a k�v�z�b�l.
- Denise! – majd ut�nam futott. Utol�rt, megfogta a felkarom, �s odah�zott mag�hoz.
- Nem ezt akartam mondani, s�t, nem is ezt akarom mondani, csak egyszer�en, nem merem kimondani, mert valamilyen sz�nten f�lek a k�vetkezm�nyekt�l…
- Milyen k�vetkezm�nyekt�l? Kit �rdekelnek a k�vetkezm�nyek? Nem �rtem mi�rt kell velem sz�rakozni.
- �n nem sz�rakozom. Azt sem tudod mit akarok mondani.
- Nem erre mondtam, hanem arra hogy ez az eg�sz. Nem �rted hogy t�nkreteszed az �letem? – mondtam a k�nnyeimmel k�zk�dve.
- Mi�rt tenn�m t�nkre? – k�rdezte, majd elengedte a karom.
- L�nyegtelen, ahogy az �let is az.
- Nem! Ez nem igaz.
- Nem k�ss bel�m k�rlek… nincs kedvem megint veszekedni. Holnap tal�lkozzunk rendben?
- J�, j�. Az�rt haza k�s�rhetlek?
- Nem. Bocsi, egyed�l akarok most lenni. Szia. –majd meg sem v�rtam, m�g ad valami v�laszt. Elindultam haza fele �s gondolkoztam. De hogy min, azt nem tudtam eld�nteni. Minden j�tt most egyben. Legink�bb arra  a f�rfira gondoltam, aki�rt k�pes lenn�k m�g �lni is.
- Ez �gy nincs rendj�n. Vagy elt�n�k az �let�b�l, vagy nem b�rom tov�bb a bar�ts�got. – gondoltam magamban. Nemsok�ra haza�rtem, majd bementem a szob�mba. Lefek�dtem az �gyra, �s csak n�ztem a plafont, majd elaludtam. Hajnali 3-kor arra kelek, hogy cs�r�g a telefonom.
- Igen? – vettem fel.
- Szia hugiiiiiiiii. – sz�lt bele tes�m.
- Hali, mondjad.
- Na mizujs? Mivan Frankyvel?
- Semmi. Na de m�r megint be vagy r�gva. Hol vagy? Elmegyek hozz�d.
- Itt vagyok a st�di�ban. �s BULIII VAAAAAN. – mondta tiszta r�szegen.
- Na megyek oda. – majd leraktam a telefont. Az volt a szerencse, hogy �t sem kellett �lt�zn�m, mert ugye b�r a ruh�ban aludtam el. Felkaptam a cip�t, �s elindultam. F�ltem egyed�l az utc�n, de most az sem �rdekelt volna, ha meg�ll�t valami idi�ta, mert a testv�rem mindenn�l fontosabb volt sz�momra. Egy f�l �ra alatt el is jutottam st�di�ba.
Bementem �s egyb�l a pia szag csapott meg. Megkerestem Timot.
-H�t te h�lye vagy? Most �sz�nt�n!? Koncertetek van ma! Erre meg berugsz? Norm�lis vagy? – k�rdeztem �v�ltve.
- Nyugi hugi(= Buli van(=
- Nem nincs nyugi! Itt egyed�l csak nekem van eszem? Nektek nincs felel�ss�g �rzetetek? T�bbiek hol vannak?
- Valahol a csajokkal a szob�ban. – mondta r�h�gve. Elmentem „felfedez�” �tra, hogy megn�zzem �k milyen �llapotban vannak. Be is nyitok egyik szob�ban… F�lmesztelen csajok, plusz egy sr�c..
- Na vajon melyik sr�c az? – gondoltam magamban. �szrevett, hogy bent vagyok, majd k�t sm�r k�z�tt megfordult. N�ztem, n�ztem, �s felkapcsolt�k a villanyt majd megl�ttam a szem�lyt, aki a csajjal volt…